2011. február 28., hétfő

Februári pofáraesések

Kötelező darab

2011. február 27., vasárnap

Vasárnapi túra

A napot a szikrázó napsütés és a mély sár jellemezte. Gyakorlatban is kipróbáltuk a patakon való átkelést a szemeteszsákban, jelentem a dolog működik de finomításra szorul, mert ebben a formában csak egy ember, egyszeri átkelésére alkalmas, a tapasztalatok alapján a szemeteszsák anyaga nagyon könnyen kiszakad a kövek és a cipő talpa közé szorulva. Legközelebb sittes zsákot kell vinni, az valószínűleg jobban bírja a strapát. AfdamFl számára összeraktam az utolsó képen látható útjelzőt a Kis-Irtás pusztai vasúti fordítónál, remélem megtalálta.





Posted by Picasa

Szombati képek

Feltöltöttem a szombati buli képeit ide.





Posted by Picasa

EZ a reklám

2011. február 26., szombat

Emlékszel még rájuk?

Ha nem, vagy nem is tudod mi micsoda, nagyon sürgősen szerzed be és játszd végig őket. Körülbelül olyan címek ezek, mint a Tüskevár meg a Bűn és bűnhődés.


Posted by Picasa

2011. február 24., csütörtök

A Börzsöny régen

A vaterrán, Atiantik eladó termékei közt találtam pár régi képeslapot, ezeken Börzsönyi tájak vannak. Érdekes látni, mi változott és mi nem.


Királyrét


Királyrét



Kisinóc


Kisinóc


Kisinóc


Nagy-Hideg Hegy



Királyrét

2011. február 23., szerda

2011. február 20., vasárnap

Rally Map

A címben nevezett oldalon rally pályák térképei és velük szinkronizálva versenyvideók találhatóak. Ízelítőnek egy kedves havas verseny.

2011. február 15., kedd

Veszélyes a Rám-szakadék?

A video megtekintése után te magad is eldöntheted de szerintem gyerekjáték. Javasolt HD felbontásban megtekinteni. Ja és ülve!



Az út neve El camino del Rey (azaz a Király ösvénye). Spanyolországban (Andalúziában) van és itt olvashatsz róla részletesen.

HDR - Mire jó és mire nem?

Amire jó

Beltéri fényképek


Éjszakai fotók


Tájképek

Amire nem

Túlszaturált családi képek


Tárgyfotók túl részletes környezetben
További HDR képek:  acidcow

2011. február 14., hétfő

Nem ismertem

Kódvisszafejtéshez használható általános célú decompiler: Boomerang

Aranyos geocaching történet

Fotó: Bryan Hindle


Hanna Norberttel már közel másfél éve ismerte egymást, bár tervezték, de még nem éltek együtt. Egy nyári, kora esti telefonnal minden megváltozott.

"A nagy nap előestéjén felhívott azzal, hogy lehet, hogy fel tud jönni Budapestre, mert az édesapja egyik munkáját fel kell hoznia, és akkor találkozhatnánk munka után. - Kirándulunk egyet, vagy beülünk egy kávézóba, de inkább kirándulunk - mondta.

Azért én a biztonság kedvéért reggel egy szebb ruhát is a kiránduló cucc mellé készítettem. Napközben aztán jött a telefon, hogy akkor találkozzunk."
Mindig csak az erdőbe viszel

Hannáék közös hobbija a geocache. Mindketten imádnak kirándulni, gyakran mentek el egy-egy ilyen kincskeresésre GPS-sel, de ez a nap másnak tűnt Hanna számára, s valahogy nem izgatta egyetlen műanyag dobozban lévő tárgy rejtekhelye sem.

Norbert munka után mosolygó arccal fogadott: -Találtam egy új ládát, lehet, hogy elsők leszünk, keressük meg! - Bevallom, eléggé elszomorodtam, reménykedtem, hogy inkább beülünk valahová. Mondtam is neki, hogy 'Te csak mindig az erdőbe viszel!.

Végül is letettük a kocsit a Szépvölgyi úton, és elindultunk a GPS szerint. Szeretem a porban a cipők lábnyomait nézni, így most is ezzel mulattam az időt. Majd hirtelen valami érdekeset vettem észre.

- Norbi, hiszen ez a te lábnyomod! - párom kiránduló-szandáljának jellegzetes méhcellás rajzolatú talpa volt.

- Jaj, dehogy, sok embernek lehet ilyen a talpa! - mondta.

- De-de, mutasd csak! - Így hát kénytelen volt megmutatni, és lám, tényleg a méhcellás szandál volt a lábán. Azért még percekig bőszen győzködött arról, hogy hányan hordhatnak még ilyen talpú lábbelit, én meg ráhagytam, ha nem ő volt, akkor nem ő volt. A nyomok is eltűntek.

Az úton volt egy elágazás és a GPS jelei szerint haladtunk tovább. Nemsokára már csak 50 métert jelzett a gép. Balra és fel a sziklán... Nézek Norbira: 'Ez most komoly? Azt mondtad könnyű terep!' Ő meg csak vonogatta a vállát.
A cipőjében tartotta a kis dobozt

Visszaút bár lehetett volna, de Norbi után Hanna is elkezdett mászni, miközben alaposan szidta a láda elrejtőjét.

"Mikor felértünk, kerestük a ládát. Norbi azonban megtalálta és odaadta. Szokásos konyhai műanyag doboz, benne egy mágneses kutyafej, egy DVD papírtok, pár toll és egy papírdoboz. Gondoltam a kis logbook a jelszóval a dobozkában lesz.

Kinyitom a dobozt és abban egy gyűrűt találok. De nem akármilyet! Három hete, a görögországi nyaralásunkkor együtt néztük azt a gyűrűt, még fel is próbáltam, de nem vettük meg! Hát akkor hogy lehet most itt?!

Mint utólag kiderült, amikor én a nyaralás utolsó napján még a családtagoknak ajándékokat vettem, a férjem nem csak a középkori torony maradványait látogatta meg, ahol még alibi fotókat is készített a környékről, hanem engem kikerülve, kezében az összes aznapi csomagunkkal, rohant vissza a boltba, hogy megvegye a gyűrűt, és visszaérjen, mire én a találkozóponthoz érek. Bár késett egy kicsit, de nem gyanakodtam semmire. Elmesélése szerint a nyaralás hátralevő részében mindig a nem használatos cipőjének az orrában tartotta a dobozt, mert oda biztosan nem nyúlok.

Fotó: Mandy Lackey

A méhcellás lábnyomok az övéi voltak

Amikor Hanna meglátta a gyűrűt, felnézett Norbira: "Ott állt (a sziklás, lejtős talaj miatt nem térdelt) a leendő férjem, és feltette a nagy kérdést: - Hozzám jössz feleségül?- Boldogan mondtam igent. Pár percig csak ültünk és néztük a tájat, majd felhívta a szüleit, akik már reggel óta tűkön ültek.

Mint kiderült, a gyűrűhöz vezető eredeti útvonal sokkal kényelmesebb volt, mindenféle sziklamászástól mentes, de nem mert az egyszemélyes ösvényen odavezetni Norbi, mert ott már nem tudta volna kimagyarázni a lábnyomait. A méhcellás nyomok tényleg az ő nyomai voltak, mert délelőtt rejtette el a dobozt a sziklák között!"
Tényleg volt ott kincses láda

"Már csak a kocsiban vettük észre, hogy a nagy örömködésben a férjem napszemüvegét a megkérés helyén felejtettük. Innen egyenesen a szüleimhez mentünk, ahol a férjem édesapám áldását is kérte. Szüleimet a kertben találtuk meg. Édesapám, amikor meghallotta a nagy hírt, ezt mondta: - Hűha, akkor veszek fel egy pólót! - Természetesen beleegyezését adta, majd meghallgatták a történetünket. Ekkorra már kezdett beesteledni, és még várt ránk egy vacsora kedvenc éttermünkben is, ahol egy hatalmas virágcsokor fogadott!"

Pár nappal később visszamentek a helyre, hátha megtalálják az otthagyott napszemüveget. A szemüveg már nem volt ott, de felfedezték, hogy Norbi ál-ládájától néhány méterre van egy valódi geocache láda. Azóta ezt a láda kincset is felkutatták.

"Hát így kérték meg az én kezem. Rá napra pontosan egy év múlva összeházasodtunk. Várom már a napot, amikor elmesélhetem a kislányomnak ezt a történetet, remélem majd tetszeni fog neki!"

Forrás: divány.hu