2008. június 30., hétfő

Anita

Büszkén teszek közzé pár újabb képet a lányomról, igaz ezek nem a Börzsönyben készültek, viszont ezeket nem én hanem Kriszti készítette.

Fejlődik a térérzék


Ha a pelus teli van


Délutáni szundi


Fürdés után boldog a mosoly
Posted by Picasa

2008. június 25., szerda

Távcsővel a Naszályon

Szabolcs ismét maradandót alkotott. (Az eredeti írás itt található)

Egész éjjel kitartóan verte az esô a fák leveleit, némi kétségeket ébresztvén bennem a másnapra tervezett túrával kapcsolatban, ám egy csésze jól időzített fekete tea hajnali ötkor csodákra képes.

Idén január 1-én jártam először a Kosdi-dombságból hirtelen és meredeken kiemelkedő Naszályon, a Dunakanyar egyetlen üledékes kőzetekből felépült hegyén.
Évtizedekig méricskéltem a vonatból, vagy a Börzsönyből, de valahogy mindig elbátortalanított, kedvemet szegte a hatalmas kőfejtő látványa, mely megfelelő légköri viszonyok esetén gyakran Budapestről is látszik. Azóta megbizonyosodtam a felől, hogy fanyalgásom teljesen alaptalan volt, sőt! Gazdag élővilágával, viszonylag kis területéhez képest igen változatos növény- és erdőtársulásaival, barlangjaival, pazar kilátópontjaival egyike a fővárosból is könnyen elérhető, kisebb-nagyobb túrákra egyaránt alkalmas vidékeknek, méltó "versenytársa" a szomszédos nagy testvéreinek!

Június a legcsapadékosabb hónapunk.
Egész éjjel kitartóan verte az eső a fák leveleit, némi kétségeket ébresztvén bennem a másnapra tervezett túrával kapcsolatban, ám egy csésze jól időzített fekete tea hajnali ötkor csodákra képes.
Irány Vác, ahol madarász és természetfotós barátom, és egyben a környéket alaposan ismerő "kalauzom", Csabi várt rám.
A hangulatos Duna-parti kisvárosból autóval mentünk tovább. Néhány rutinos mozdulattal vett hajtűkanyar a Naszály öreg gyümölcsösökkel, kiskertekkel tarkított déli lankáin, majd Katalinpusztát elhagyva máris megérkeztünk a "Sasbérc" északnyugati lábához, a hosszan elnyúló Gyadai-réten létesített Gyadai-tanösvény bejáratához.
Itt kezdtük meg a rögtön meredek kaptatóval induló túránkat a zöld T jelzésen, aminek a célja számomra az volt, hogy végre átfogó képet kapjak az eddig általam csak részleteiben, úgy-ahogy megismert hegy egészéről.
Már az első lépések során kiderült, hogy érdemes a távcsövet előhalászni a hátizsákból és a későbbiekben azt állandóan a kezem ügyében tartani. No meg az is, hogy a kamáslit kár volt otthon hagynom.
Az eső ugyan elállt, de az enyhe szelek többször nyakon zúdítottak minket a fák koronáján összegyűlt vízzel, ez így együtt a magas relatív páratartalommal egészen helyre kis esőerdei hangulatot varázsolt körénk .
Időközben a K+-re váltva, gyertyános-tölgyesek között dagonyázva érkeztünk meg a fedett Bik-kúthoz, a környék vadjainak egyik fontos vízlelőhelyéhez. A Naszályon a források vízminősége nem ellenőrzött, ezért erősen ajánlott a megfelelő mennyiségű folyadékról időben gondoskodnunk!
Az Országos Kéktúra útvonalát követve haladtunk egyre feljebb. Lassan megváltozott az erdô összetétele, mind nagyobb számban jelentek meg a hazánkban uralkodó kontinentális hatás miatt általában csak az ennél magasabb régiókat kedvelő bükkök. Elsősorban az északi kitettségnek köszönhetően itt hűvösebb a mikroklíma, ennek következtében alakult ki az errefelé található, úgynevezett extrazonális bükkös.
Százados fákat hagytunk magunk mögött, miközben próbáltuk beazonosítani az utunkba kerülő különféle madarakat, elsősorban hangjuk alapján. Ez nem mindig könnyű feladat, tekintve hogy hazánkban több, mint 350 fajuk él, illetve fordul elő kisebb-nagyobb rendszerességgel! Ezek mindegyikének sokféle, nemegyszer igen hasonló, csak apró részletekben különböző éneke van, de akad közülük olyan is - mint például a szajkó -, aki a megtévesztésig hűen tudja utánozni néhányukét. Sokat segít, ha a ma már szerencsére bőséges választékban kapható különféle madárhang-gyűjteményes CD-k közül néhányat beszerzünk.
-Mire jó egy mobiltelefon a természetben?
Általában egymás és a magunk bosszantására, ám ha a megfelelő hanganyagot feltöltjük rá, akkor kis szerencsével akár a különféle madarakkal is sikeresen "kommunikálhatunk" általa.
Nem messze tőlünk a viszonylag ritkább fenyves cinege szólalt meg. Mivel szerettük volna közelebbről is szemügyre venni, Csabi segítségül hívta a technikát. Telefonján előkereste a megfelelő hívóhangot, majd miután néhányszor lejátszotta azt, pár percet csendben várakoztunk. Nem hiába. Kisvártatva népes és izgatott fenyvescinege család gyűlt össze a fejünk feletti lombok között. Ezek a madarak legjobban a széncinegére hasonlítanak, messziről könnyen összetéveszthetjük őket, de egy biztos külső bélyeg alapján könnyen megkülönböztethetjük a két fajt egymástól, ez pedig a fenyvescinege fehér tarkófoltja, ami a rokonánál hiányzik.
Kis kitérővel, nagyjából 500m tengerszint feletti magasságban értünk a víz erodáló hatásának következtében kialakult, Magyarország hatodik, más forrás szerint negyedik legmélyebb (171m) barlangjának aknaszerű bejáratához, a Naszályi-víznyelő-barlanghoz, más nevén Színlő-barlanghoz, melynek teljes ismert hossza 1699m. Itt jegyzem meg, hogy mindenhol érdekes, szépen kivitelezett tájékoztató táblák informálnak minket az éppen aktuális látnivalókról.
Jó, ha tudjuk, hogy a Naszály valamennyi barlangja (a kisebb-nagyobb üregekkel együtt mintegy 80 darab) védelem alatt áll, többségükben ritka denevérfajok találtak menedéket, ilyen például a kis patkósorrú denevér. Európában "denevér nagyhatalom" vagyunk, örvendetes lenne, ha ez így is maradna!
Előzetes bejelentés alapján van lehetőség a három, kiemelten fontos barlang szervezett látogatására is, az érdeklődők ez ügyben a Troglonauta Barlangkutató Egyesülethez fordulhatnak.
Némi kalóriapótlás után indultunk a következő útcéljainkhoz, melyek közül sorrendben az első a Vaditató-tó volt. A hegy tetején megrekedt víz érdekes színfoltja a Naszálynak. Ottjártunkkor az utóbbi hetek, hónapok bőséges csapadékának köszönhetően tele volt, felszínét teljes egészében üde zöld békalencse borította.
Innen pár perces sétával jutottunk le a Látó-hegy köves csúcsára. Remek kilátás nyílt az alattunk szalagozó Dunára és a Visegrádi-hegység vonulataira. Hangulatunkat némiképp beárnyékolta viszont a csúcson elhelyezett, de nemrégiben szándékosan és értelmetlenül megrongált fakereszt látványa. Valaki ezért külön szerszámot hozott fel ide (motoros fűrészt!), nem sajnálva az energiáit a "nemes" cselekedethez. A feszület ma derékban kettéfűrészelt csonkként mered a táj fölé. Az effajta barbárság az utóbbi években sajnos Magyarországon egyáltalán nem számít egyedi esetnek. Férfi munka volt...
Hegymenetből már csak egy rövid szakasz várt ránk a Naszály 651,8m-es csúcsáig. Hamar felértünk az öreg magas kőrisek és hegyi juharok övezte geodéziai toronyhoz. Innen nagyjából már csak változó kényelmű ereszkedők következtek. Nemsokára az érdekes történetű Násznép-barlang felett jártunk, ahova ezúttal nem másztunk le, mivel nemrégiben többször is megtettük ezt. A hagyomány szerint a tatárjárás idején egy egész násznép talált itt biztos menedéket az idegen hordák elől.
Néhány pillanatra elidőztünk az ezúttal északi irányú kilátásban. Balról a Börzsöny, alattunk a Cserhát déli lankái, erdők és szántóföldek mozaikja, apró települések. Távoli harangszó jelezte, hogy ideje megszaporázni lépteinket, dél volt.
Valamivel lejjebb - továbbra is a keleti irányt tartva az OKT-n - ismét megváltozott a táj arculata. Ezúttal védett sziklagyepen és karsztbokor erdőn keresztülvivő ösvényen haladtunk, ahonnan egy rövid szakaszon a Mátra nyugati, "kékes" csúcsait vehettük szemügyre. Ha valahol, akkor itt tényleg tartsuk magunkat ahhoz a írott szabályhoz, hogy nem térünk le a kijelölt turistaútról, mert ezzel helyrehozhatatlan károkat okozhatunk a sérülékeny területen, amit egyébként az út szélén virágzó ritka turbán liliom is jelzett.
Leginkább síeléshez hasonlító módon, fákba, vagy éppen a levegőbe kapaszkodva száguldoztunk lefelé az agyagos sárban a Pest Megyei Piros Túra szekérútja felé - üdvözlése közben sikerült is majdnem elkaszálnom a mai nap első szembejövő túrázóját. De szerencséje volt.
Nagyjából 180 fokos kanyart leírva tértünk rá a mintegy 4 km hosszú, az első méterétől az utolsóig igen szép Gyadai-rétre. Ma helyi jelentőségű természetvédelmi terület ez is. Szép formájú, idős mezei juhar fogadott minket az erdőből kilépvén, majd láprétekkel tarkított fűzligetek, hegyi kaszálórétek kísértek végig a csendes Lósi-patak mentén.
Az előbb még a hegyi erdőkben megszokott madarakat hallgattuk, de itt szinte azonnal megváltozott a helyzet. Valóban tücsköt, még inkább kabóca hangját idéző berki tücsökmadár pirregett a fűzfák között, tövisszúró gébicsek ültek a száraz ágak hegyén, sordély "nyikorgott" valahol. Szénabálák között magáról megfeledkezett róka vadászott a frissen kaszált mezőn. Csabinak sikerült kúszva megközelítenie néhány újabb jól sikerült fénykép reményében, az utolsó pillanatban azonban "témánk" megneszelt valamit és komótosan levonult a helyszínről.
A Gyadai-rét a nevét egy XIV.századi írásos emlék által is őrzött középkori faluról, Gyada községről kapta. A település, mint megannyi társa, a török idején elnéptelenedett, azóta teljesen elpusztult. Mindössze egy magányos gémeskút jelzi, hogy a XVIII-XIX. században a területet legeltetésre még használták.
2005-ben az Ipoly Erdő Rt. Váci Erdészete a Corvinus Egyetem Tájvédelmi Karának hallgatóival karöltve hozták létre az oda-vissza mindössze szűk 5 km hosszú, éppen ezért könnyed családi kirándulásnak is bátran ajánlott Gyadai-tanösvényt, s a területet azóta is fejlesztik. Ehhez a munkához az egyetem hallgatói tevékenyen hozzájárulnak.
Mesterséges, helyenként billenő hidakkal ellátott, fából ácsolt sétányon járhatunk a vizenyős terület felett, miközben tanulmányozhatjuk a helyi flórát és faunát.
Mi az Óriások pihenőjénél kapcsolódtunk vissza a tanösvényre, ami lassan visszavezetett bennünket a parkolóban hagyott autónkig. Alig néhány óra alatt kereken harmincféle, kevésbé rejtett életmódot folytató madárral találkoztunk, ami azonban csak tört része az itt előfordulóknak - akár ennek a dupláját is megfigyelheti a szerencsés túrázó és ez nekem is egy jó indok lesz arra, hogy a jövőben gyakrabban visszalátogassak erre a szép tájékra.

2008. június 22., vasárnap

Méretek




Csak az összehasonlítás kedvéért, a kezem és a lányom...
Posted by Picasa

Buta kép


Ez itt egy buta, előre beállított fotó, ha valaki ilyet akar, ám legyen
Posted by Picasa

Anita első börzsönyi kirándulása

Felkerekedtünk Anitával, hogy megmutassuk neki a Börzsönyt. Anya egy nagy marék szamócát gyűjtött neki, mivel Ő ezt szereti a Börzsöny étkei közül a legjobban.


Mivel ez az Ő kirándulása volt, Apa megtudakolja, merre menjenek tovább?


A boldog mosoly a minden képzeletet felülmúló hatalmas pukinak szól


Pár kilométerrel késöbb Anita hintóba szállt, mivel elfáradt a sok gyaloglásba és szamócaevésbe
Posted by Picasa

Anita és a hódolók

Dodó nagypapa és Marika nagyi sztárolják éppen az uralkodónőt,


Réka hercegkisasszony a kézrátételes hasfájás elmulasztó varázslatot demonstrálja


Mamika dédi a büfi várásának bűvöletében
Posted by Picasa