2008. május 29., csütörtök

Elérhető az első új kamera képe Nagy Hideg-hegyen

Nagy Hideg-hegy a régi kamera szemével






Cseh Gábor (www.nagyhideghegy.hu) küldte el a kedvenc képeit, amit még a régi kamera rögzített.

Új kamera Nagy Hideg-hegyen

A Nagy Hideg-hegyi kamerahelyzet megoldódni látszik. Egyenlőre csak egy, de a tervek szerint nemsokára négy kamera is adni fog, ekkor pedig teljes panorámában gyönyörködhetünk. Addig is itt van pár kép a telepítés folyamatáról. (Respect!)









2008. május 22., csütörtök

2008. május 15., csütörtök

Hétvége a Börzsönyben

Az eredeti írás Szabolcs mukája, és itt található.


Számomra mindig az év legjobban várt eseményei közé tartozik az első többnapos börzsönyi túra. Idén kicsit megkésve bár, de végre eljött az ideje ennek is. A szokásosnál kissé erősebben megpakolt hátizsákokkal indultunk útnak. Mivel Zsolti magával hozta az új bivak sátrát kipróbálás végett, így én magam cipeltem a máskor általában megosztott háromszemélyes hajlékomat, cserébe viszont társam vállalta be az összes főzőalkalmatosságokat.

Hajnalban a Nyugati-pu. szinte üresen kongó pénztárcsarnokában hamar megvettük a jegyeket, majd egy rövid bevásárlás után irány Szob, ahonnan még egy közel egyórás buszozás várt ránk Kemencéig, túránk kiindulópontjához.

Fekete István szavaival élve "allelújás májust zengett az erdő", mikor ráléptünk a Hegyhátra vezető S jelzésre. Könnyű, alig észrevehető emelkedőkön jutottunk egyre feljebb a gerincen. Rövidesen elhagytuk a településkörnyéki területet és a fiatal, vegyes erdőket fokozatosan felváltotta a hegység alacsonyabb régióira jellemző, fejünk felett lassan záródó gyertyános-tölgyes.

Költési időszak van: erdei pintyek, barátposzáták, csilpcsalpfüzikék és különféle cinegék vegyeskórusa üdvözölt minket - minden évszaknak megvan a maga varázsa, de nekem talán ezek a tavaszi hetek, hónapok a legkedvesebbek.
Szépen kiépített, tágas menedék várt ránk padokkal, asztalokkal a Tótok útján, itt tartottuk első rövid pihenőnket. Megreggeliztünk, majd továbbindultunk az immár bőven 400m feletti kisebb csúcsok és nyergek között. Közben néha kilestünk jobbra, hátha akad a Magas-börzsöny bérceire némi kilátás valahol. Egy füves oldalban váratlanul tárult elénk az áhított panoráma: változatos formák, izgalmas szurdokok és hegyoldalak, harsány zöldek látványában gyönyörködtünk néhány percet. Aztán lassan eleredt az eső. Nem kicsit.
A jóvizű Kemence-patakon átgázolva értünk Királyházára. Előkerültek az esővédő huzatok és az esőkabátok, volt időnk bíbelődni velük, miközben behúzódtunk pár lucfenyő alá.
Hamarosan kis kerékpáros társaság érkezett sietve mellénk, legifjabb, nyolcéves tagjuk is végigment az idei Mátrabérc teljesítménytúrán! Jólesett újdonsült barátaink invitálása egy-egy palack finom cseh sörre, így utólag és ismeretlenül is köszönet a kedves gesztusért!

Tocsogós, kényelmetlen földút következett. Lassan elúsztak fejünk felől a fellegek, kisütött a Nap, így érkeztünk meg a Nagy-Oros- bérc alá. Hiba, de eddig még nem jártam errefelé. Gyönyörű szubmontán-bükkösök között kezdtük meg a szuszogós menetet a Bacsina-patak völgye felett. Az igen meredek gerinc a Börzsöny tipikus, igazi arcát mutatta: szinte érintetlen erdőségek, ritkán látott idős fák, helyenként érdekes sziklaalakzatok körös-körül. Ilyenkor néha eljátszhatunk azzal a gondolattal, hogy milyen lehetett mondjuk ötszáz évvel ezelőtt ez az ország.

Hajdani fakitermelés helyén nőtt sűrűség zárta le ezt a szép útvonalat. A felnövekvő fiatal erdő érdekében felhúzott vadkerítés környékén elfogytak az amúgy is megkopott jelzések és az ösvény is a lábunk alól. Míg kerestük a kijáratot ebből a reménytelennek tűnő tüskés rengetegből, ismét komoly, nehéz felhők kezdtek gyülekezni a horizonton. Rövid pillantás a Szlovák oldalra, majd megszaporáztuk lépteinket, hogy egy valamelyest védettebb helyre érjünk az újabb zuhany elől. Szerencsénk volt, csak a szélét fogtuk ki a mennydörgések által kísért viharnak.

Nagyjából 800 méteren jártunk ekkor, innen a mai napra tervezett etapból már csak néhány km lejtmenet várt ránk a Csóványosról lefutó Z jelzésen a Disznós-gerincig.
Ázottan, kissé fáradtan fogtunk hozzá a vacsorához. Alant a miocén idején kialakult, azóta megszelídült kráter látványa - ezért jöttünk! Mintha az egész világ hegyekből állna, amerre a szem ellát, sehol egy település: Halyagos, Holló-kő, Vár-bükk, Nagy-Inóc, Nagy-Hideg-hegy, Rakodó, Hangyás-bérc, Magosfa. régi ismerősök.

A lombok között, nyugodt éjszakát ígérve sorban felragyogtak a csillagok. Zsoltival egy ideig együtt hallgattuk a sötétség hangjait. Valahol nem messze őz riasztott, ágak pattantak, aztán fokozatosan elhalkult a kései madárdal is. Besötétedett, csend ült a hegységre, letelepedtem egy lapos kőre, hátamat fának támasztottam. Lekapcsoltam a fejlámpámat.

Hosszú percek teltek el így. - Kjú vikk! - Ez a macskabagoly leggyakrabban hallható, macskanyávogáshoz hasonlító névadó hangja. A Fekete-völgyön túli nyugati gerincről szólalt meg váratlanul az első, majd követte őt a többi is mindenfelől. Legalább három-négy madarat számoltam különböző távolságokról, pár perc múlva pedig a közeli Miklós-tető irányából is újabb két madár csatlakozott hozzájuk, szinte a fejünk felől. Ekkor már felváltva hallatták a szerintem "legbaglyabb", többtagú territoriális énekükkel együtt az imént említett "dallamot".
Nagyjából éjfél lehetett már, mikor összehúztam sátram zipzárját. Rövidesen elnyomott az álom, amelyből csak az éjjel kettőkor a hálózsákom alá lopózó meglehetős hideg zavart fel. Némi fészkelődés és szapora öltözködés után végre többórás zavartalan alvás következett.

Nagy ajándék a hajnali tiszta kék ég és a ragyogó napsütés a természetben kint alvó túrázó számára. Emberes adag teát főztünk, s közben összeraktuk hátizsákjainkat. Bögrékkel a kezünkben még egyszer végigpillantottunk a tájon, majd megkezdtük rövid ereszkedésünket a Fekete-völgybe, mintegy "lenullázva" a hegyeket, hogy aztán ismét egy lassan emelkedő útra térjünk.

Elhagytuk a szemlátomást nagy forgalmat bonyolító Fekete-völgy Panziót, majd követtük az 1995-ös és az 1999-es hatalmas árvizek következtében nagyrészt elmosott - azóta a Kisvasutak Baráti Köre dicséretes és önkéntes (!) munkájának köszönhetően részben felújított - Kemencei Kisvasút nyomvonalát és egyben a Börzsönyi Kéktúra tavaly felújított friss jelzéseit. A sokhelyütt a talpfákkal együtt levegőben lógó, megcsavarodott sínpár mellett érkeztünk a Hamuházhoz.

Nem vagyok a gépek megszállottja, de azt az öreg Steyr-Puch Haflingert, ami a kis tisztás sarkában pihent, muszáj volt lefényképeznem. A 60-as években gyártott, a XVIII-XIX. században paraszti munkára kitenyésztett kistestű hidegvérű tiroli málhás-, igás- és hátaslóróról elnevezett, ma is funkcionáló terepjáró méltán büszke tulajdonosa éppen tűzifát aprított és kérdéseinkre készségesen ecsetelte szeretett "jószága" főbb paramétereit.
A változatosság kedvéért végeláthatatlan sötétség, amolyan őszi hangulat ereszkedett a völgyre. Mivel elegünk volt már a többszöri, amúgy az utóbbi években rendszeresen elmaradt és a természet számára nélkülözhetetlen bőséges csapadékból, rövid térképészkedés után úgy határoztunk, hogy lefaragunk az előre betervezett távból, vagyis kihagyjuk a Kis-Inóc alatti, azt megkerülő S+ -et, azaz nem megyünk át Kóspallagra és onnan Királyrétre.
A Bányapusztai vadászházat elhagyva a Hevér-delelőnél letértünk a BK-ről és a jól láthatóan kapuzott K+ -en a Pogány-rétet érintve lesétáltunk a Kovács-patak csendes völgyébe. Nem messze innen található a Rózsa-bánya régóta elhagyatott meddője. Már a XIII. században jelentős ércbányászat folyt a környéken, a hely fontos ipartörténeti emlékeket őriz, legyünk rá tekintettel.

A megbízható, egész évben csorgó Fagyos-kútnál enyhítettük szomjunkat, aztán a S négyzeten tett rövid kitérővel, ahol is megnéztük a térképek által jelzett jellegzetes fa ma már nem élő derékba tört csonkját, a Diós-kút alatti K háromszögön visszatértünk a Kereszt-völgybe. Mindössze 4 km maradt hátra Nagybörzsönyig, ahol egy nappal korábban ért véget a "Hideg pincék - Forró kemencék" kétnapos eseménysora.

Ismét busz, ezúttal ellenkező irányba. Virágzó, sárga repceföldek suhantak el mellettünk az Ipoly-völgyében. Letkés és Ipolydamásd között a pecások már felverték sátraikat, bográcsaikban készült a korai vacsora. Egyszer ezt is kipróbáljuk!

Röviden, számokban:
1. nap: 17km; 950m
2. nap: 16km 550m

2008. május 3., szombat

A Börzsöny túristaútjainak rendszere

A hegység jelzett turistaútjainak főbb szakaszai már évtizedek óta ugyanazok, a 60-as évekbeli jelentős bővítést, az 1980-as rendszerezéssel együttjáró jelzésváltozásokat, valamint az 1993-as Nagy-Hideg-hegy - Királyrét közötti kisebb korrekciókat leszámítva a hálózat stabil és megszokott. Ennek az az oka, hogy a jelzés-rendszer - alkalmazkodva a hegység lenyűgöző formakincsét jelentő hegy-völgyrendszer meglepően rendszeres természetes elrendeződéséhez - lehetővé tette a szinte mindenhová elvezető turistautak hálózatának már korábbi kiépítését. A rendkívül logikus színhasználatú főjelzéseket számos mellékút köti, ill. csomópont gyűjti össze - a topográfiai adottságokhoz alkalmazkodva. A nemzeti parkká nyilvánítással még inkább szigorodott a jelzett utakról való letérés tilalma! A Börzsönyt az országos kéktúra a Cserhátból érkezve, félkörben járja végig. Az 1980-ban kialakított ún. börzsönyi kék sáv az említett vonaltól északra, ill. nyugatra ír le hatalmas félkört.
A két piros sáv jelzés észak-dél irányban szeli át változatos, helyenként országosan is páratlanul szép, sziklás hegygerincösvényeken (Nagy-Mána, ill. Holló-kő térségében) a hegységet.
A főjelzések közé tartoznak a nagyjából kelet-nyugat irányú sárga III. zöld sávjelzésű turistautak. A hegység specialitása a Diósjenőről Királyrétre a Magas-Börzsönyön átvezető PX jelzésű sífutó út. A hegység turistaúthálózata igen sűrű, a jelzett utak kombinálásával számos túrára van lehetőség. Az autós turisták is különböző körtúrákat megtéve térhetnek vissza a parkolókhoz.

Forrás: www.szob.hu

A túristajelzések rendszere

A Börzsöny turistaútjelzései - illeszkedve az országos jelzésrendszerhez - fehér négyzet alapba festett kék, piros, sárga, zöld színű sáv, kereszt, négyzet, kör, háromszög, omega és L jelzések lehetnek. A főjelzések a sáv Jelzések, ezeken belül a színeknek fontossági jelentőségük van. A legfontosabb jelzés a hegységen átvezető országos kéktúra K sáv jelzése, ill. a „börzsönyi kék" jelzés. P, S, Z jelzéseket - fontos vándorutakat jelölve -többet is találunk a hegységben. A jelzések együtthaladását - szabványos felfestés esetén - csak azonos terep-tárgyra jelölték, ügyelve a színek fontossági sorrendjére is. A mellék- (leágazó) jelzések formái úticéljukat szimbolizálják. színük annak a főjelzésnek a színével egyezik meg. amelyikből az adott mellékjelzés leágazik.


+ összekötő utakat, útváltozatokat, leágazásokat jelöl főjelzések, csomópontok, települések között
menedékhelyre, közlekedési lehetőséghez vezet
O forráshoz vezet
Δ kilátóhoz, kilátóhelyhez vezet
barlanghoz vezet
romhoz, várromhoz irányit
X sífutó utak jelzése (Magyarországon csak a Börzsönyben található)

Természetesen mindezeket a látványosságokat ígérő turistacélokat a főjelzések sem kerülik el. A különbség az, hogy a mellékjelzések célirányosan vezetnek ezekhez a látnivalókhoz, a sávjelzések pedig vándorútvonaluk során ejthetik útba ezeket
A jelzéseket az erdőgazdálkodási munkák eltüntethetik, megrongálhatják őket, idővel elkopnak. Az utolsó felfestést követő erdeiút-változások is befolyásolják az addig esetlegesen elégséges jelzéssűrűség követhetőségét Ha elvesztenénk a jelzést. legjobb, ha visszatérünk az utolsó jelzéshez és figyelmesen, az alternatívák ellenőrzésével próbáljuk meg a folytatást megtalálni a térkép segítségével.

Forrás: www.szob.hu

2008. május 2., péntek

Elindult a Szob - Márianosztra kisvasút


A menetrend és a díjszabás megtekinthető itt. Remélhetőleg hamarosan a Nagybörzsöny - Márianosztra vonal is újra megnyílik.

2008. május 1., csütörtök

Királyréti parkolórendszer

Teraszfejlesztés

Nem pont Börzsöny, de végre kezd alakot ölteni a teraszunk. Sikerült a Floralia kiállításon közvetlenül a gyártótól beszereznünk a virágládákat, jelentős kedvezménnyel, körülbelül negyedáron. Így fordulhatott elő, hogy a növények és a föld (több mint 370 liter) többe kerültek mint a tárolóedények. A háttérben a Zero-G függőszék látható, amiben ülve a terhelés teljesen lekerül a gerincről és a szív is a legkevesebb munkát végzi.



Posted by Picasa